Autizmus és az autisztikus spektrum

 

 

Az autizmus szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely

az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Ez lehet igen súlyos, járulékos

fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól

kompenzált) állapot.

A súlyosan érintettek egész életen át teljes ellátásra, a jó képességűek

egyénileg változó támogatásra szorulnak. Különböző formáit egységes kórképként, egyénileg

változó támogatásra szorulnak. Különböző formáit egységes kórképként, 'autisztikus

spektrumzavarként', illetve 'pervazív fejlődési zavarok' csoportjaként definiálja a modern

szakirodalom.

Az állapot leírása viszonylag késői volt, emiatt az ellátás megszervezése elmarad a többi

fogyatékos területekétől, bár óriási fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben. Megfelelő

speciális módszerekkel igen jó eredmények érhetők el (az egyén szintjén) a nehézségek

kompenzálásában és a szociális beilleszkedésben és az eredmény jobb a korábban elkezdett

kezeléseknél.

 

SÚLYOS ZAVAR VAGY SPECIÁLIS NEHÉZSÉG, FURCSASÁG JELLEMZŐ:

 

- a társas kapcsolatokban: pl. társaktól való elkülönülés vagy szokatlan közeledés,

egyoldalú interakció;

 

- a kommunikációban (beszéd, gesztus, mimika): pl. a beszéd hiánya, a beszéd

szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti

értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása;

 

- az érdeklődés, aktivitás és játék területén: pl. szokatlan, sztereotip, repetitív

tevékenységek, hobbik;

 

- a gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban, pl.: ragaszkodás

az állandósághoz, a megszokotthoz;

 

- a mozgás területén: pl. repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás;

 

- az érzékelés-észlelés területén. pl. csökkent fájdalomérzés.

 

Az autizmussal élő gyermek problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs

készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja (pervazív),

és általában fogyatékos állapothoz vezet.

 

Mivel nincs látható, típusos külső jele, és a probléma belátása, megértése bonyolultabb, mint a

többi, klasszikus fogyatékosságé, az autizmus felismerése, leírása és a szakszerű ellátás

kialakulása mindenütt igen későn indult meg. Az autizmussal kapcsolatos pszichológiai,

gyógypedagógiai, orvosi és alapkutatások ma is igen nagy intenzitással folynak.

 

Egyértelmű, hogy az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot, amely

különböző, agyi fejlődési és működészavart okozó organikus tényezők hatására jöhet létre.

Okai között, amelyek nem teljesen tisztázottak, elsősorban genetikai és az idegrendszert

károsító hatásokat, esetleg azok interakcióit feltételezik. A genetikus meghatározottság igen

erős.

 

A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek

(pszichózis) tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségében és mennyiségében

is eltér a normál fejlődéstől, és az esetek többségében fogyatékos állapothoz, típusosan igen

súlyos fogyatékossághoz vezet. Ennek megfelelően orvosi értelemben nem gyógyítható. A

várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja. Az esetleg jelentős mértékű fejlődés

mellett az alapvető probléma az egész életen át fennáll, és döntő hatással van a szociális

beilleszkedésre és életminőségre, a képességeknek megfelelő színvonalú életvezetés elérésére.

Ez utóbbi az önellátás, pl. a szobatisztaság kialakításától a megszerzett egyetemi diploma

ritkán sikeres gyakorlati felhasználásáig terjedhet. Sajnos, a nagyon változatos korai kép

alapján a prognózisban várható jelentős különbségekre nem lehet egyénenként következtetni.

 

 

Forrás: Autizmus Alapítvány