Autizmus és az autisztikus spektrum
Az autizmus szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségi fejlődési zavara, amely
az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet. Ez lehet igen súlyos, járulékos
fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól
kompenzált) állapot.
A súlyosan érintettek egész életen át teljes ellátásra, a jó képességűek
egyénileg változó támogatásra szorulnak. Különböző formáit egységes kórképként, egyénileg
változó támogatásra szorulnak. Különböző formáit egységes kórképként, 'autisztikus
spektrumzavarként', illetve 'pervazív fejlődési zavarok' csoportjaként definiálja a modern
szakirodalom.
Az állapot leírása viszonylag késői volt, emiatt az ellátás megszervezése elmarad a többi
fogyatékos területekétől, bár óriási fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben. Megfelelő
speciális módszerekkel igen jó eredmények érhetők el (az egyén szintjén) a nehézségek
kompenzálásában és a szociális beilleszkedésben és az eredmény jobb a korábban elkezdett
kezeléseknél.
SÚLYOS ZAVAR VAGY SPECIÁLIS NEHÉZSÉG, FURCSASÁG JELLEMZŐ:
- a társas kapcsolatokban: pl. társaktól való elkülönülés vagy szokatlan közeledés,
egyoldalú interakció;
- a kommunikációban (beszéd, gesztus, mimika): pl. a beszéd hiánya, a beszéd
szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti
értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása;
- az érdeklődés, aktivitás és játék területén: pl. szokatlan, sztereotip, repetitív
tevékenységek, hobbik;
- a gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban, pl.: ragaszkodás
az állandósághoz, a megszokotthoz;
- a mozgás területén: pl. repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás;
- az érzékelés-észlelés területén. pl. csökkent fájdalomérzés.
Az autizmussal élő gyermek problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs
készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja (pervazív),
és általában fogyatékos állapothoz vezet.
Mivel nincs látható, típusos külső jele, és a probléma belátása, megértése bonyolultabb, mint a
többi, klasszikus fogyatékosságé, az autizmus felismerése, leírása és a szakszerű ellátás
kialakulása mindenütt igen későn indult meg. Az autizmussal kapcsolatos pszichológiai,
gyógypedagógiai, orvosi és alapkutatások ma is igen nagy intenzitással folynak.
Egyértelmű, hogy az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható állapot, amely
különböző, agyi fejlődési és működészavart okozó organikus tényezők hatására jöhet létre.
Okai között, amelyek nem teljesen tisztázottak, elsősorban genetikai és az idegrendszert
károsító hatásokat, esetleg azok interakcióit feltételezik. A genetikus meghatározottság igen
erős.
A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem elmebetegségnek
(pszichózis) tartjuk, hanem a fejlődés olyan zavarának, amely minőségében és mennyiségében
is eltér a normál fejlődéstől, és az esetek többségében fogyatékos állapothoz, típusosan igen
súlyos fogyatékossághoz vezet. Ennek megfelelően orvosi értelemben nem gyógyítható. A
várható élettartamot az autizmus nem befolyásolja. Az esetleg jelentős mértékű fejlődés
mellett az alapvető probléma az egész életen át fennáll, és döntő hatással van a szociális
beilleszkedésre és életminőségre, a képességeknek megfelelő színvonalú életvezetés elérésére.
Ez utóbbi az önellátás, pl. a szobatisztaság kialakításától a megszerzett egyetemi diploma
ritkán sikeres gyakorlati felhasználásáig terjedhet. Sajnos, a nagyon változatos korai kép
alapján a prognózisban várható jelentős különbségekre nem lehet egyénenként következtetni.
Forrás: Autizmus Alapítvány